Névjegy

Székhely

Rákóczi Ferenc u. 38.
Ismertető

Tiszakeresztúr a reformáció kora óta, mivel a gyülekezet az erdélyi fejedelemséghez tartozott, önkéntesen református vallású. Az egyház történetéről kevés adat van, mivel az orosz hadsereg felszabadítása után minden anyakönyvet le kellett adni. Csak néhány hiányos feljegyzés maradt fenn, mely szerint az tiszakeresztúri egyház 1560-ban már önálló anyaegyház.

Anyakönyvét 1768-tól már vezették. Ezek közül néhány érdekesebb adat: 1825. júl. 26. – Budai Ézsaiás debreceni püspök generális vizitációja (látogatása); 1848-ban az egyik harangot odaadták ágyúnak; 1861-ben egyházi takarékmagtár alakult, amely 1898-ig működött.

1870-ben a templom leégett, csak a falak maradtak meg, minden belső berendezés megsemmisült, a harang pedig elolvadt. 2 év múlva, 1872-ben a maradványokból Tar Lajos kertjében öntötték meg a nagyharangot a gyülekezet saját költségén. 1872. március 2-án öntötte Csepely Lajos. Komlósi Antal és neje Hanzulovics Berta korán elhalt két gyermekük emlékére a kisharangot öntettek 1927-ben.

A templom a mai formáját 1921-ben nyerte. 1914-ben kezdték meg a torony építését, de a II. világháború kitörése miatt abbamaradt az építkezés. 1921-ben tudták befejezni véglegesen a templom építését. A mennyezet kazettáit Nagy-Idai Ferenc készíttette, amit az 1970-es felújításkor át kellett alakítani mostani formájára, mivel addigra teljesen tönkrement. 1970-ben és 1989-ben volt külső- és belső felújítás a gyülekezet adakozásából. Ezt követően 2004-ben a templom külső felújítását végezte el a gyülekezet, a falakat újra vakolták, a tornyot átfestették és kijavították, valamint a tető egy részét kicserélték. 2006-ban megtörtént a villany átvezetése, és tervezi a gyülekezet a templom teljes belső felújítását.

A templom kertjében egy emlékmű áll az elmúlt század hősi halottainak tiszteletére.

Úrasztali edénye két ezüst kehely, két ólom tányér, egy ezüst kanna. A gyülekezet tulajdonát képezi továbbá egy értékes úrasztali kehely, amely jelenleg nincs használatban.