Névjegy

Székhely

Béke u. 5.
Ismertető

Salánk (or. Шаланки) 1946-tól ukránul Salanki magyar, ukrán, ruszin település, ahol a magyarság számszerű többségben van. A település 18-km-re terül el Nagyszőlőstől. Közúton megközelíthető Nagyszőlős irányából Mátyfalván keresztül, illetve Beregszász irányából a Tiszakeresztúron át vezető útvonalon. A községen halad keresztül a Nagyszőlős-Komlós keskeny nyomtávú vasútvonal. A kisvasút salánki megállója biztosítja a nagyszőlősi vasútállomás legegyszerűbb elérését.

Az 1332-ből származó adatok szerint a települést Salanch néven említik. A megnevezés puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a Salánk személynév 1326-ban  szerepelt először. Anonymus szerint a magyar honfoglalás előtt a Duna-Tisza közén uralkodott a Salán (esetleg Csalán) vezér, akinek a nevét Vörösmarty tévesen Zalánnak olvasta. A magyar régi nyelvi Salán személynév talán a török nyelvekből származó magyar Csalán főnévvel, vagy a magyar Salamon személynévvel hozható kapcsolatba. Az ukrán Salánki többes szám helynév a magyar fordításból származik. A falu határa minden Ugocsa vármegyei falu között a legnagyobb és legtermékenyebb volt. A falu lakosságának nagy része szőlőtermesztéssel foglalkozott.  A honfoglalás után Töhötöm vezér törzse telepedett meg a falu határában, majd az ebből a törzsből származó Farkas Igmán nemzetség birtokolta.

A tatárjárás után V. István a  Gut-Keled nemzetségbelieknek adományozta a települést. Az Árpádházi királyok alatt kiváltságos város volt. A XVIII. században a Károlyi és a Barkócz-grófok birtokolták Az ősi római katolikus település temploma 1450-ben épült, amelyet a reformáció óta a reformátusok használnak. 1711-ben II. Rákóczi fejedelem Salánkon tartotta utolsó gyűlését. A csehszlovák időben a faluban magyar tannyelvű gazdaiskola működött.  1944 őszén a sztálinisták a faluból 105 férfit hurcoltak el, 59-en odahaltak.


Kulcsszavak