Névjegy

Székhely

Rákóczi u. 1
Ismertető

Nagybereg (or. Великие Береги) Kárpátalja egyik legjelentősebb magyarlakta települése.

A község Beregszásztól keleti irányba, a várostól 8 kilométernyi távolságra fekszik, a több mint 10 hektáron elterülő Szernye-mocsár szélén. A helység központján halad át a Beregszász - Ilosva országút. Az ugyancsak átmenő Beregszász - Kovácsrét keskeny nyomtávú vasúton jónéhány éve mind a teher-, mind a személyforgalom szünetel. A Borzsa folyó a központtól mintegy 7-8 kilométerre déli irányban szeli át a falu határát.

A krónikák szerint a magyarok beköltözésekor ez a vidék puszta rengeteg volt, amelyen néhány nomád pásztor élt. Hamarosan a beregi királyi erdőuradalom központjává válik, ahol királyi kúria (1263) és vár állt. 1264-ben a pópa utasítja István ifjabb királyt, hogy Bereg várát adja vissza nővérének, Annának, a halicsi herceg özvegyének. Lehoczky Tivadar, vidékünk történelmének neves kutatója úgy tudja, hogy 1241-ben az e tájon átvonuló tatárok ezt a települést is javarészt elpusztították. Bereg - mely ekkor főleg roppant terjedelmű erdő - királyi birtok. IV. Béla király az 1262. évben a birtokot összes erdeivel, pusztáival, sertéseivel, pásztoraival s egyéb tartozékaival együtt az egri egyháznak adományozta. 1397-ben Zsigmond király meghagyja a leleszi konventnek, hogy királyi adomány folytán Bereg és Vári birtokába iktassa be Csáki Miklós temesvári főispánt. Ez okmányban neveztetik Bereg első ízben oppidumnak, azaz mezővárosnak.

középkor folyamán bírta ezt a helyet Korjatovics Tódor podóliai herceg, Brankovics György, Szilágyi Erzsébet, Hollós János, Vingárti Geréb Péter, Mária királyné, Zápolya, Báthory István, Büdy Mihály, Petrovics Péter.

A Miksa király és Zápolya közt dúlt viszálykodás közben a Zápolya segédcsapatához tartozó tatárok Tokaj alól szétszéledvén 1566-ban Bereget is feldúlták: 272 lakost elhajtottak, csupán 15 népes telek maradt meg.

1606-ban Bocskay István fejedelem lett a település ura, 6 évvel később Eszterházy Miklós.

A krónikák - és dézsmaterhek - tanúsága szerint az itt élő lakosság közül igen sokan foglalkoznak haszonjószág tenyésztésével, makkoltató sertéstenyésztéssel, szőlőtermesztéssel. A korabeli iratokban ezt olvashatjuk: Esztendeig 8 hordó bort tartoznak kiárulni őnagysága (Szerdahelyi Dersffi Orsolya) számára, szüretkor 8 ökröt tartoznak kivágni" a beregszászi hegyen a Kalmár-szőlőt tartoznak minden esztendőben megműveltetni" a malacokból a prédikátornak szoktak adni egyet mindegyik nyájból, ha egy embernek száz vagy tíz, ha csak három volna is, egyiket a papnak tartoznak adni.

1657-ben a lengyelek pusztították el Bereget. 1671-ben I. Rákóczi Ferenc elzálogította anyjának, Báthory Zsófiának. 1676-ban Zrínyi Ilona és férje, Thököly Imre bírták.

Az 1711-es békekötés után Bereg mint a munkácsi uradalom tartozéka a koronára és 1726-ban a gróf Schönborn családra szállt. 1734-ben kieszközölte gróf Schönborn Frigyes Károly a város javára az új vásárkiváltságot, mely szerint évenként január 1-jén, Szent Gotthard, László, Egyed, Lukács és Luca napján országos vásárokat tarthasson. Az első világháború idején 300-an vonultak hadba a községből, 40-en odahaltak. A sztálinisták 1944 őszén 221 férfit hurcoltak el, közülük 33-an elpusztultak.

Nagybereg lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 2 540 fő, ebből 2004 magyar nemzetiségűnek vallja magát.

A csaknem fél évszázadon át tartó szovjet éra alatt az itt élők jelentős része a helyi gazdaságban dolgozott. A munkaképes lakosság közel egyharmada pedig Beregszász iparvállalatainál helyezkedett el. A kilencvenes évek elején részvénytársasággá átalakult kolhoz reformpárti vezetésének köszönhetően Ukrajnában az elsők között hajtották végre a földreformot. Jelenleg 890 egyéni családi gazdaságot tartanak nyilván. A nagyberegi határban 10 farmercsalád gazdálkodik.

Nagybereg első számú iparvállalata a Hoch-Bereg vegyesvállalat. Az itt dolgozó közel 300 asszony kapuskesztyűket varr. Az üzem Európa legnagyobb labdarúgó klubjainak a beszállítója.

A településen két pékség, malom és olajütő, asztalosműhely működik. Téglagyára a kilencvenes években 60-70 embernek adott munkát, ám az utóbbi években a termelés itt szinte teljesen leállt.

A hagyományos ágazatok közül a tehén- és a sertéstartás továbbra is sokak számára jelent megélhetést. Családok gondozzák a falu határában levő egykori kolhoz által telepített 125 hektáros gyümölcsöst. Szőlőültetvényt - mintegy 10 termelő - a helybéliek a szomszédos Nagymuzsalyi Szovhozüzemtől bérelnek. Számos helybéli továbbra is a városban talál munkát. Jelentős azoknak a száma, akik a határ túloldalán - többnyire építkezésen - keresik meg a családjuk fenntartásához szükséges pénzt.

A Nagyberegi Középiskolában két nyelven - magyarul és ukránul - folyik az oktatás. Összesen 470 gyerek jár ide, kétharmaduk a magyar tannyelvű osztályokba. A község óvodájába 40 gyerekre vigyáznak. Református parókiájukat a 90-es évek elején építették fel.

Nagyberegen tíz esztendővel ezelőtt református líceum nyílt. A színvonalas oktató-nevelő munkának köszönhetően a végzős tanulók - csekély kivételtől eltekintve - főiskolákon, egyetemeken folytatják tanulmányaikat. A líceumba évente átlagosan 60 diák kezdi meg tanulmányait.

A településnek orvosi rendelője, postája, gazdag, jól működő könyvtára van. 2004 januárjában avatták fel az önkéntes tűzoltó-alakulatot. A helységben több mint tíz élelmiszer- illetve vegyesbolt található. Némelyikük kávézóként is működik. A nagyberegiek testvértelepülési kapcsolatot ápolnak a magyarországi Szakollyal. Az itteniek tavaly negyedszer rendeztek falunapot.

Középkori vára (1263) elpusztult. 1329-ben Erzsébet királyné, mint akkori birtokosnő alapította a beregi erdőnek a Borzsa partja felett emelkedő egyik magaslaton Szűz Mária tiszteletére a Szent Pál rendű zárdát, amelynek romjai Alsóremete falu közelében ma is fellelhetők.

Az 1233. évben II. Endre seregével a beregi erdőkben tanyázott, s itt erősítette meg az egyházi Concordalumot (egyezményt) esküvel. A néphagyomány szerint a király sátora a később Királyszéknek nevezett erdőben állott. II. Endre látogatásával kapcsolatos a Királyhíd is. (Ez most egy dűlő neve.) Gótikus református templomának alapkövét még a XIV. században rakták le, s a hozzáépítések ellenére megőrizte középkori jellegét.

Messze földön híres közös kincsünk, a beregi szőttes. A helyi középiskolában kézimunka órákon a lányokat megtanítják a szövőszék kezelésére.

Az 1870-es években lecsapolt Szernye-mocsárhoz - akárcsak a tó körüli többi településen: Dercenben, Gáton, Beregújfaluban, Fornoson - sok monda és legenda fűződik.

A település központjában még ma is megtaláljuk a falura oly jellemző, jellegzetes - a helyi mesterek által épített - tornácos házakat (Hatház, Nagyszer utcák.) Ezek népi építészetünk becses darabjai. 1997-ben az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Népi Építészeti Tudományos Diákkörének hallgatói kéthetes terepmunkát folytattak itt, s felmérték ezt az örökséget. Felmérésüket 52 tablón - ezek műszaki tervek, grafikák, festett rajzok, akvarellek, fotók - 1999 júliusában a Nagyberegi Középiskola dísztermében mutatták be. A felmérést vezető dr. Szabó László Népi építészeti gyökerek című könyvében számol be a nagyberegi tanulmányútról. A településen a szovjet érában néprajzi múzeum működött. Ez most felújítás alatt áll.

A község szülötte Füzesi Magda költő, újságíró, számos könyv szerzője. Legutóbbi kötetei: Biztató (1992), Útba hazafelé (1984).

A múlt század 80-as 90-es éveiben itt tanított Balla Teréz költő, pedagógus, néprajzkutató. Legutóbbi verseskötete a Hallgatás oszlopai címen 1995-ben látott napvilágot.

A településtől mintegy 3 kilométerre található a 40 hektárnyi vízfelülettel rendelkező Beregi-tó. A terület bérlője fokozatosan üdülőövezetté kívánja fejleszteni e térséget. Horgászásra, fürdésre, kempingezésre - a tó egy részét erdő szegélyezi - már most is kiváló ez a hely. Nagybereg központjától mintegy 8 kilométerre folyik a Borzsa. A folyó ezen szakaszán számos kiváló horgászhely található.


Kulcsszavak