Névjegy

Székhely

90240, Beregújfalu, II. Rákóczi Ferenc u. 103.
Ismertető

Beregújfalu (or.: Берегуйфалу) a beregszászi járás keleti csücskében a várostól 16 km távolságra fekszik. A községet a Beregszász- Nagybereg - Alsóremete - Ilosva országúttal a 3 km hosszú bekötőút köti össze. A település az egy tömbben élő beregvidéki magyarság végvára. Innét északra és keletre már csak ruszin, illetve ukrán községek találhatók. Beregújfalut, illetve a község határát több oldalról gyönyörű erdők övezik.

Beregújfalu nevének első említése a krónikákban 1378-ban történik: ebben az évben Macsolai Rudolf beiktatott némi részekbe. A falu évszázadokon át a munkácsi uradalom tartozéka, s mint ilyen, osztozik a többi uradalmi helység sorsában. Hódolván az évszázadok során Mátyás királynak, Hollós Jánosnak, Szilágyi Erzsébetnek. Majd a Csáktornyai, a Büdy, a Szapolyai, a Bethlen, Rákóczi, Mágóczi, Eszterházy, Thököly családoknak. 1726-tól a Schönbornok, illetve azok bérlői bírták a falu határának jelentős részét.

1566-ban a helységet a tatárok feldúlták, lakóinak jelentős részét elhurcolták.

Jellemző mozzanatok Beregújfalu életéből: 1644. Június 26-án, tehát csaknem 400 esztendővel ezelőtt Rákóczi György erdélyi fejedelem, Munkács ura jószívűségből, a helység jobbágyait megerősítette azon erdő használatában, amelyet neves elődje, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jelölt ki az itteni alattvalóinak sertéseik makkoltatása céljából. A korabeli iratok szerint a jobbágyok tartoztak telekbért fizetni, évenként két akó bort kimérni, a beregszászi Horgos szőlőt megművelni, ehhez hordót készíteni. Az itteni gazdák körében mindig is népszerű volt a szarvasmarhatartás, ez főként a község határában levő dús legelőkkel magyarázható. Egy 1649-es összeírás szerint 466 darab szarvasjószág találtatott. Emellett közel 70 méhkas, ami arra utal, hogy az itt élők közül sokan foglalkoztak méhészettel.

Nem csupán a helybeliek tartják úgy - mivel ezt a korabeli feljegyzések is megerősítik - , hogy a falut egykor körbeölelő rengeteg erdőkben hajdan bölények, medvék, hiúzok, nyestek és szarvasok bőven tanyáztak. Lehoczky Tivadar, vidékünk lelkes kutatója az 1870-es évek derekán pedig azt írja hogy "a beregújfalui erdőkben vadsertések, farkasok és őzek most is tenyésztenek". A krónikák feljegyezték, hogy II. Rákóczi Ferenc örömest vadászott itt, s 1709. január 29-én és szeptember19-én itt töltötte az éjszakát.

A korabeli iratokban azt olvassuk, hogy 1756-ban a községi malomnál a sertések 140 darab ezüst lengyel érmét túrtak ki.

150 évvel ezelőtt a faluban előforduló leggyakoribb családnevek: Darcsi, Molnár, Máté, Puskás, Simon, Szeles, Tihor, Tóth. Javarészt ma is utódaik lakják a községet.

A községnek 300 polgára vett részt az első világháborúban. Huszonnyolcan elestek. 1944 novemberében a sztálinisták 139 férfit hurcoltak el a községből. Közülük 45-en odahaltak, 20-an a II. világháborúban magyar katonaként elpusztultak.

A csaknem egy fél évszázadon át tartó szovjet érában a munkaképes lakosság közel fele naponta ingázott Beregújfalu és a járás központjában levő munkahelye között. A 70-80-as években reggelente 7-8 autóbusz hordta, szállította innét a munkásokat. Az itteni felnőtt lakosság másik része a nagyberegi székhelyű Lenin Kolhoz brigádjában dolgozott állattenyésztőként, dohány-, zöldség- és gyümölcstermesztőként.


Kulcsszavak